Hírek/News*
Intro*
Bands*
Photos*
Archiv*
Links*
Rory*
Burney
Ballyshannon vagy Cork? Miközben rajongók tucatjai vitáznak azon vajon Rory mit tekintett valódi otthonának, a 9.International Rory Gallagher Tribute Festival első napján, 2010. június 2-án felavatták Rory életnagyságú szobrát. Az ünnepségre Cork első emberét is meghívták, maga is beszédet mondott. Másnap, a beszámolóm első részében is idézett Donegal Democrat nevű újság öles betűkkel hirdette: "azt remélik a fesztivál kb. 1,5 millió eurós forgalmat generál Donegal megye déli térségében". Üzlet? Minden bizonnyal. A válság az ír gazdaságot sem kímélte, így valószínűleg jó néhány kocsma tulajdonosa fellélegezhetett egy időre.
Mégsem értek egyet néhány kedves rajongó társammal, akik teljesen bojkottálják a Going To My Hometown elnevezésű fesztivált. Miért lenne baj, ha egy egyébként festői kis hely kihasználja, hogy egy később híres ember véletlenül éppen ide született? Meglátásom szerint lehúzásról szó sincs, bár az idén felállított csattogó, villogó hajóhinta vagy nem is tudom minek nevezhető borzalmas vurstli, még álló helyzetben is rémes volt. Igény ugyan volt rá, mivel a szervezők szerint a rendezvény egyben Írország legnagyobb rock fesztiválja is. E gyomorforgató látványosságon kívül - most már harmadszor - csak jót tapasztaltam. Egy friss Dónal Gallagher interjú szerint maga Rory nagyon szeretett volna a régebbi, tradicionális Ballyshannon Folk Festival-ra visszatérni szülővárosába, de a fellépésre sosem került sor.
Tény és való, az idén már csütörtök délután annyi ember jött, mint máskor hétvégén. Jólesően nyugtáztam az idén újabb holland társaság érkezett, akiket máshonnan ismerek, de megérkeztek német, norvég, skót barátaim is. Akkor itt az önfényezés helye: sokan megállítottak az utcán, hogy látták a tavalyi fényképeket. Jól esett a dicséret nem tagadom. Persze régi és új ismerőseimmel betértünk egy-egy italra, így hát jócskán elkéstem a Sean Og's Pubba 2 órára hirdetett koncertről.
A letterkenny születésű Mark Black neve ismeretlen volt számomra. Mikor meghallottam a hangokat az ajtóból, már éreztem, siethettem volna jobban is. Pedig Roryhoz csak annyi köze volt a bárszéken ülő rasta hajú srácnak, hogy régi bluesokat és saját számokat játszott egy dobrogitáron. Hozzá kell tennem, nemcsak úgy pengetgetett, egyéniség, frissesség, korszerűség áradt belőle. Csak pár számot hallottam tőle, de azonnal elfelejtettem saját magamnak tett ígéretemet: az idén saját gazdasági bajaim enyhítésére kizárólag ingyenes bulikat látogatok, és semmilyen hanghordozóra semmilyen körülmények között nem ruházok be. Hmmmm...
Marc Black 2009-ben készült dupla koncertfelvételén és a hozzácsapott dvd-én egy 13 tagú együttessel játszik. Természetesen a prímet ő viszi hol fémtestű, hol 12 húros gitáron, hol dijeridoon! A The Roots Orchestra -ban helyet kap a hagyományos ír hárfa, szaxofon, pikulák, női vokál. A teljes dvd igen nagy elmélyülést kíván, de annyira különleges, hogy nem bírom megállni, hogy ne linkeljem be ide az Out On The Western Plain bigband változatát is.
MARK BLACK - SEAN OG'S PUB
KÖSZÖNET: TheRoryfan -nek
MARK BLACK & THE ROOTS ORCHESTRA
KÖSZÖNET: DizzyRecIrl -nek
A délutáni meglepetés után este a The Gables-nél felállított kamionnál semmilyen meglepetés nem ért a Sinnerboy koncertje alatt. Profik és jók voltak, mint mindig. Barry Barnes egy horgolt sapkában nyomta végig a bulit. Ebből pár darabot, már tavaly is lehetett látni a TNG vagyis a The Norwegian Gang tagjain. Az idén nem tudom hány darabot horgoltak össze a hosszú éjszakákon, de biztos nehéz lett volna elmagyarázni a vámosnak, minek ennyi sapka nyáridőben. A TNG tagjai aztán rendre adományoztak egy-egy fejfedőt, az arra érdemeseknek. Én is kaptam egy lila-narancs-bordó darabot, amit igen nehéz volt a fejemen tartani a melegben. De milyen jól jön majd Oslóban ... Ebből is látszik, ezek a tribute bulik, nem csupán arról szólnak, hogy azt lesnék az emberek, ki milyen gitáros ... sokkal több ennél.
SINNERBOY - THE GABLES
KÖSZÖNET: TheRoryfan -nek
A rutinos öreg rókákból álló Sinnerboy jól bemelegítette a közönséget. A helyi és a közeli Sligo-ból verbuválódott The Skins ezt meg is hálálta. Mikor 2 éve láttam őket szörnyűek voltak, tavaly megállapítottam, hogy rengeteget fejlődtek, az idén mindkét koncertjük tetszett. Semmi extra, de nagyon kellemes. Egy jó gitáros, és egy inkább Jim Morrisonra, mint Roryra emlékeztető énekes. Kieran Whelan jól tartotta a kapcsolatot a közönséggel, egyszer ki kéne faggatni, milyen lehet az élet Ballyshannonban, amikor nem szállják meg külföldiek ezrei?
THE SKINS - THE GABLES
KÖSZÖNET: TheRoryfan -nek
A The Gables-tól csak pár méter a Sean Og's ahol este kedvenceim és barátaim – a Dave McHugh Band lépett fel, ezúttal is kiegészülve Frank van Pardoval. Már megint elfogultsággal lehet vádolni, de a fesztivál egyik csúcsbulija volt számomra. Csak Taste számokat játszottak, a végletekig elvont, bluesos volt minden pillanat, mégsem borultak be teljesen az agyukba. Dave már az elején kiült a közönség közé, és ezt többször megismételte. A hosszú Taste számok nem tartoznak a könnyedebb darabok közé, az emberek szokás szerint felszabadultan söröztek, de az arcokra kb. a húúúúú, vazze kifejés ült ki, és ott is maradt egészen a koncert végéig.
DAVE MchUGH BAND - SEAN OG'S PUB
KÖSZÖNET: TheRoryfan -nek
Hazafelé még elüldögéltem egy kicsit Rory szobránál ahol a fiatalok gyertyákat gyújtottak, gitároztak.
Képek:
05 MARK BLACK - Sean Og's
06 SINNERBOY - Gables
07 THE SKINS - Gables
08 DAVE McHUGH BAND - Sean Og's
09 RAJONGÓK
