Hírek/News*
Intro*
Bands*
Photos*
Archiv*
Links*
Rory*
Burney
A 9.International Rory Gallagher Tribute Festival 5.napjára már mindenkin megmutatkoztak a fáradtság jelei, de ez senkit nem gátolt meg abban, hogy jól érezze magát. Az utolsó nap első eseményére, a délre hirdetett workshopra is teljesen megtelt a The Bridgend. Nem csoda, Barry Barnes mindig szívesen veszi, ha bárki csatlakozni kíván hozzá. Nem volt ez másképp most sem, kis noszogatás után többen is beszálltak a közönség köréből. A szünetben profik és amatőrök együtt nézegették az újságot, mely terjedelmes mellékletet közölt a fesztiválról. Mosolyogva mutogattunk egymásra: hát, te meg éppen mit csinálsz azon a képen? Az interneten megszokhattuk az árulkodó felvételeket, de a nyomtatott sajtó azért, mégis más egy kicsit.
Én az együttzenélés vége előtt letipliztem, mert a kocsma fülledtségét egy gyógy Guinness sem tudta enyhíteni, szabad levegőre vágytam. Tettem egy hatalmas kört Ballyshannon városfelőli részén, aztán hosszabb időre letelepedtem az öbölben a fűre, és élveztem a napsütést, sőt a csendet. Utána persze konstatáltam, megint azokról a programokról maradtam le, amiket nem akartam kihagyni. Visszatértem a Rory Gallagher Place-re, és fájó szívvel elkezdtem bepakolni a hátizsákomba, készülődve az éjjeli távozásra. Egyszer ugyan már laktam ebben a szobában, de az idén csak az utolsó napon világosodott meg: a villanykapcsoló a szobán kívül helyezkedik el. Elgondolkoztam azon, hogy tudnék-e egy olyan országban élni, ahol a régi építésű házakban lehetetlen kellemes hőmérsékletű vizet fakasztani, mivel külön vízcsapból jön a hideg víz, a másikból viszont csak kifejezetten szőrperzselésre alkalmas forró víz nyerhető. Hmmm, talán le tudnám győzni ezt a kis kellemetlenséget ...
Merengésemből a Moonchild térített vissza a jelenbe, és pár perc múlva a csomagolást félbehagyva már ott furakodtam az első sorban. Ballyshannon helyi büszkeségei nekem eddig vegyes élményeket nyújtottak, de mindenképpen pozitív benyomást keltettek. Legjobban Mark Langan éneke tetszik, a gitármunkán és az összhangzáson van még mit javítani. A bonyolultabb harmóniáknál, nekem úgy tűnt túlzottan befelé fordulnak a tagok, mintha nem is figyelné őket több száz szempár, de a végén néhány egyszerűbb AC/DC nótával, amikben Seamus Langan basszer vitte a prímet, helyreállt az egyensúly, és egy kítűnő "Fall Apart" -tal visszatért a néhány pillanatra megtört lendület. Úgy gondolom a Moonchild ígéretes zenekar, igazán kiérdemelték azt a megtiszteltetést is, hogy ők játszhattak Rory szobrának felavatási ünnepségén.
MOONCHILD - RORY GALLAGHER PLACE
KÖSZÖNET: TheRoryfan -nek
A fiatal Moonchild után három tapasztalt angol gitáros - a rockosabb vonalból - készülődött a fesztivál szabadtéri záró koncertjére. Tony Dowler , Barry Barnes és Chris Stuckey hasonló szélvihar stílusban nyomja. Erőteljes karakterek mind a hárman, mégis remekül megférnek együtt a színpadon. Ereszd el a hajam típusú bulira készült a közönség is, és a zenészek nem is okoztak csalódást. A biztonságiak ugyan kevésbé voltak elnézőek, mint tavaly: a környező házak tetejéről és keskeny ablakpárkányairól letessékelték a népet, csak a kiváltságosok maradhattak az Owen Roe's lapos tetején. Őrületes buli volt, de inkább meséljen a felvétel. Millió köszönet Henk barátomnak, hogy ennyi mindent sikerült jó minőségben rögzítenie.
CHRIS STUCKEY & BARRY BARNES & TONY DOWLER - RORY GALLAGHER PLACE
KÖSZÖNET: TheRoryfan -nek
A szabad levegőn tartott, de nagyon intenzív tombolás után kissé csatakosan húztam át a The Market House nevű helyre. Ez egy nagyon kicsi kocsma, ami természetesen zsúfolásig megtelt. Minden elismerésem a Zero Resistance –nek, hogy képesek kitartóan és jól zenélni, úgy hogy közben a közönség folyamatosan mozgásban van, szó szerint az orruk előtt. Nem bírtam 2 számnál tovább és lesétáltam a buszmegállóban lévő MV's-be, ami szintén tele volt, de a nyitott hátsó ajtónak köszönhetően járt némi levegő. Kedvenceim, a Dave McHugh Band hasonlóan forró koncertet adtak. Dave kicsit megpihenhetett, mert két szám erejéig újabb ifjú harcos, Rory Butler ragadta magához a gitárt. Alan Devitt dobos úgy nézett ki, mint aki a végkimerültség határára jutott, de a hangulat itt is óriási volt.
Már csak a hosszas búcsúzkodás maradt hátra. Néhány barátomtól talán egy évre is, néhányuktól csak egy rövid időre. Egy végső főhajtás Rory szobra előtt, aztán usgyi haza a cuccért. Az utcákon hajnali két óra tájban hömpölygött a tömeg, házigazdáim, akik bőven hatvan felett járnak, még a rendrakással foglalatoskodtak, és biztosítottak, hogy visszavárnak jövőre is. A hajnali 2:25-kor begördülő buszról még egy búcsúpillantás, egy jó félórás beszélgetés a közönség egyik legtöbbet fotózott tagjával. Isaac, a Corkban élő szőke rasta fiú, aki nevéhez hűen, mindig nevet, nemcsak kitűnő bulipartner - jó gitáros, és értelmesen gondolkodó ember.
ZERO RESISTANCE - MARKET HOUSE PUB
KÖSZÖNET: TheRoryfan -nek
Rövid szunyókálás a buszon, ami a kora hajnali órákban is hangyabolyra emlékeztető dublini reptérnél szinte teljesen kiürült, egy átszállás Angliában, és már landoltam is Budapesten. Going To My Hometown? Ballyshannon után egy héttel a zajlik a Cork Rocks For Rory … erről bővebben később ...
Óriási köszönet a főszervező Barry O'Neillnek, házigazdáimnak, a ballyshannoni embereknek, összes különböző nemzetiségű fiatal és kevésbé fiatal barátomnak, akik eljöttek, és természetesen a fellépő zenészeknek, David Annandnak, aki Rory bronzszobrának elkészítésével igazán maradandót alkotott.
Képek:
27 BARRY BARNES GUITAR SESSION - Bridgend
28 MOONCHILD - Rory Gallagher Place
29 TONY DOWLER BAND & BARRY BARNES & CHRIS STUCKEY - Rory Gallagher Place
30 SHINKICKER - Rory Gallagher Place
31 DAVE McHUGH BAND - MV's
32 RORY BUTLER - MV's
33 RORY FANS
34 BALLYSHANNON
