Hírek
Intró
Bandák
Bulik
Képek
Archív
Linkek
Rory
Burney
Csak bedobtam a cuccom a Westbahnhoftól egy kőhajításnyira lévő Ruthensteiner Hostelbe és végigsétáltam a Mariahilferen majd a Kartner Strassén. Az árleszállítások és az adventi tumultus idején, ha kergetnének, sem kívánkoznék ide, de vasárnap este kevesen bóklásztak Bécs belvárosában. Azért persze elbambultam a még mindig karácsonyi díszben pompázó látványosságok között és az utolsó szakaszon jól eltévedtem. Zolival és Annieval egyszerre érkeztünk a Porgy & Bess elé. Régóta Ausztriában élő barátom szerint a hely valamikor sex mozi volt, most egy kitűnő jazz és zenei klub.
Előzetes tájékozódásom alapján számítottam rá, hogy a 28 asztal valamelyikénél ücsörögni kell. Ez nem dobott fel túlzottan, főleg, hogy Eamonn McCormack akárcsak "Kindred Spirits" (Rokonlelkek) című cédéjét a "Rock Me Baby" –vel nyitotta. Nem kapkodta el az anyag megjelentetését. Valamikor a kilencvenes években rögzítette Amsterdamban és Londonban, de csak 2008-ban tette közzé, saját kezéből vásároltam meg a ballyshannoni utcán. A zene hiteles maradt az évek múlásával is, de a vendégzenész urakat Rory Gallaghert, Jan Akkermant, Herman Broodot, Keith Donaldot illetve néhány kiegészítő hangszer megszólaltatóját nélkülöznünk kell. Eamonn McCormack maga sem gondolta volna annak idején, hogy gitárhőseivel játszhat együtt, de így trióban is igazán kellemes élmény az előadás.
2009-ben már egyszer kitomboltam magam Eamonn koncertjén Kwadendamme -ban, így végülis nem bántam, hogy most vissza kell fognom magam. A korábban Samuel Eddy művésznéven is ismert Eamonn McCormack kétszer is lejött a színpadról a közönség közé, így szembenézhetett néhány Rory Gallagher alakjával díszített pólóval. Rorytól a "Calling Card" –ot és a "Shadow Play"-t játszotta, és természetesen a "Falsely Accused" –t, mely saját és Gerald "Sully" O'Sullivan szerzeménye, és a valószínűség számítás szerint Rory utolsó stúdió felvétele.
Egy húrszakadásnak köszönhetően kissé felborult az előre megírt setlist. Egymást váltogatták a rockos keményebb számok, néhány feldolgozás pl, a "Black Magic Woman" és a szünet előtt bekerült a papíron nem szereplő "Mystica" is.
Mielőtt teljes ellentmondásba keverednék saját magammal, felelősségem teljes tudatában kijelentem: most is egy lassú blues tetszett a legjobban, melyben Eamonn személyes érzelmeiről vall, elmeséli, hogy érezte magát 1984-ben New York Cityben egy ír kocsmában. Valahogy úgy érzem a legfelszabadultabb pillanatokban is lappang egy jó adag magányosság, visszafogottság, az egyébként rendkívül nyílt és barátságos ír gitáros személyiségében, előadásmódjában. Vagy az ír gitárosok mind ilyenek és én pont ezért szeretem őket? Talán választ kapunk Eamonn várhatóan áprilisban megjelenő új cédéjéről ezekre a kérdésekre.
Addig is itt egy korábbi hollandiai koncertrészlet.
Köszönet Bartos Zolinak és Annienak a társaságért, a belépőért, és a sörért.
EAMONN McCORMACK, HOLLANDIA 2009
KÖSZÖNET: vincentlyons -nak
Képek:
