Hírek/News*
Intro*
Bands*
Photos*
Archiv*
Links*
Rory*
Burney
Eddig szerettem buszon zötykölődve átszelni fél Európát, mert bepótolhattam krónikus alváshiányomat. Különben sem árt érezni a távolságot, melyet repülővel könnyedén legyőzhetünk manapság, de hát a barátaimtól elválasztó ezervalahányszáz km csak távolság marad. Az utazás most nem indult jól. A Eurolines a legrégebbi, lepukkadt járgányát állította be, ami le is döglött valahol Ausztriában. Egy teljes busznyi mérges utas 5 órán át didergett egy parkolóban, mire a segélybusz megérkezett. Végül több mint 7 órás késéssel értünk Utrechtbe. Nem bírtam tovább, és leszálltam, remélve így vonattal előbb érek Heerhugowaardba.
A furcsa városnevet a hollandok úgy ejtik ki, hogy keményen megnyomják az összes h-t és r-t. Ettől én mindig röhögögörcsöt kapok, és barátaim kedves arca helyett megannyi zöld fejű Brekit látok magam előtt. Hálátlan dög vagyok, pedig van miért hálásnak lennem: ha Anja nem jön értem az állomásra egy terepjáróval, talán még mindig ott bolyonganék az autópályák mentén a Waerdse Tempelt keresve.
A Waerdse Tempel leginkább a Pecsához hasonlatos. Hatalmas szórakoztató komplexum a semmi közepén. Nyáron persze megtelik a tópart, de a szakadó októberi esőben csak az jön ide, akinek határozott elképzelése van. Szerencsére voltunk így pár százan.
Anja a hátsó ajtón csempészett be. A hosszúra nyúlt utazás miatt még kábán pislogtam, aztán egy nagyot káromkodtam, hogy a holland Jinx már lenyomta a műsorát, sőt a színpadon Chris Stuckey és a Shinkicker süvített. Nem maradt semmi időm az akklimatizálódásra, bummm bele a közepébe.
Anja azt is mondta az úton Chris, aki egy energiabomba, és hazájában – Angliában kisebb helyeken kénytelen játszani, nagyon ideges volt a koncert előtt. Mit fog kezdeni a hatalmas színpadon? Hát, ennél mi sem természetesebb: berohangálta, hatalmasakat ugrott, és persze lejött a közönség közé. A zenekarban úgy láttam a dobos poszton változás volt, és csatlakozott egy billentyűs is. Nem volt rossz az új felállás, de nekem nem hiányzott a zongorista. Talán nem sértem meg a különben remek zenészeket: a Shinkicker egyet jelent Chris féktelen gitározásával, szenvedélyes előadásmódjával. Elvarázsolt, mint mindig.
CHRIS STUCKEY'S SHINKICKER - HEERHUGOWAARD
Köszönet jvanbodegraven -nek
Talán dicsekvésnek hat, de a Dutch Rory Gallagher Foundation örökös tiszteletbeli tagjaként néhány olyan háttér információt is megosztanak velem holland barátaim, ami segít megérteni, hogyan rendezhet ebből a pár emberből álló közösség ennyire sikeres bulikat? Az világos, hogy nem kímélik szabadidejüket, saját befektetett pénzük sem térül mindig meg, de a végeredmény mindig nagyon színvonalas, szórakoztató, számomra kihagyhatatlan esemény. Jan van Bodegraven barátom említette, Bernie Marsden meghívása az ő ötlete volt. Az elképzelés megvalósításáig másfél év is eltelt az egyeztetésekkel.
Bernie Marsden első ránézésre nem egy sztáralkat. Inkább hasonlít egy joviális belga sörfőző apátra. A Whitesnake-ben nyomta évekig, azonkívül szinte mindenkivel jammelt aki él és mozog, vagyis inkább mozgott. Személyes tiszteletadásához, a Bernie plays Rory projecthez Rory utolsó éveinek kísérőzenekarával szövetkezett: Dave Levy – basszusgitár, Rich Newman – dobok. Vendéggitárosként Jim Kirkpatrick csatlakozott. Kipróbált session zenészek, talán túlságosan is. Ráadásul sehol egy Fender – milyen hangulat lesz itt? Hát nem estem extázisba, de jól éreztem magam. Bernie Marsdenről sütött hogy valódi tisztelettel nyúl Rory dalaihoz, a többiek korrektül hozták magukat. Legnagyobb örömömre bekerült a setlisten nem szereplő "The Loop" is, végül pedig Ruud Ruitenschild a Jinxből csatlakozott mandolinon. Nagyon hangulatos "Going To My Hometown" verziót hallhattunk.
BERNIE MARSDEN PLAYS RORY - HEERHUGOWAARD
Köszönet jvanbodegraven -nek
Mivel vendéglátóim a hátizsákomat a zenekari öltözőben helyezték el, nem bírtam megállni és megkérdeztem Rich Newmant, akit előző héten Alvin Lee felejtett egy 20 perces dobszóló erejéig a Pecsa színpadán, hogy érezte magát Budapesten? A válasz: a dobszerkó és a hangzás trágya volt, de királyként bántak velük a pesti szervezők. Itt pont fordítva: profi körülmények, hangzás, fények rendben, de semmi limusin. Talán ez a természetesebb. Hollandiában mindent biztosítanak a rendezők, de a siker nem jár alanyi jogon, meg kell dolgozni érte, méghozzá szívvel-lélekkel.
Az éjszakát Theo és Anja házában töltöttem Ragaszkodtak hozzá, hogy ezúttal ágyban aludjak, és ne Theo privát Rory múzeumában dőljek le. Még kibontottunk egy sört, miközben a hamburgi Beat Club Session címmel kiadott régi felvételek vadonatúj kiadását hallgattuk. Theo elmesélte, egyszer még a korai időkben egy amszterdami koncert után elvitte Roryt egy kocsmába, ahol még vagy 3 órát pengetett 20 ember előtt. Azt hiszem ezért a félóráért már megérte a sok zötykölődés. Továbbra is csodálom a Dutch Rory Gallagher Foundation tagjait, milyen elhivatottsággal tudják átadni örömüket sok-sok embernek. Több ez, mint egy jó buli.
Képek:
01 SHINKICKER
03 RORY FANS
