Hírek/News*
Intro*
Bands*
Photos*
Archiv*
Links*
Rory*
Burney
Egyik kedves holland barátommal Kwadendamme-ban vitattuk meg a bluesturizmus tapasztalatait. Wout szerint a legjobb bulik Belgiumban vannak. Ezen egy kicsit elcsodálkoztam, de nosza hát! Amikor a repjegy ára optimálisra csökkent, döntöttem: villámlátogatást teszek Belgiumban. A tantusz csak később esett le, hogy Wout kizárólag Flandriára gondolt. Már megy a buli. Hol a fenében vagy? - érdeklődtek barátaim. Hol lennék? A Brüsszelből Liegebe tartó IC peronján is lapjával álltak az emberek, így lekéstem a csatlakozást. Brüsszel? "Úristen, ott franciául beszélnek" – mondta Wout, és megrökönyödésében egy lépést hátrált tőlem.
Ez a veszély itt nem fenyegetett. Diepenbeekben csak holland szót hallottam, és rengeteg ismerőssel találkoztam. Egy kis Kwadendamme – jegyezte meg valaki találóan. Aha, tényleg, bár igazából nem éreztem azt a speciális zsizsgést, amit a zeelandi fesztiválon többször is megtapasztaltam. Persze a hiba megint az én készülékemben van. Számtalanszor megfogadtam, nem utazom a korai járattal, mert nem tesz jót a kedélyemnek a hajnali 2 órás kelés. A bő 1 órás gyaloglás az állomástól a párás melegben szintén nagyon nehezemre esett.
A szervezők egy nagy és egy kisebb koncertsátrat 9.alkalommal állítottak fel a városka szélén, de még a házak között. A szomszédos üres telken lehetett sátrat verni vagy parkolni az elmaradhatatlan lakóautókkal. Úgy 200-300 ember üldögélt a műanyag asztaloknál vagy heverészett a fűben. Kicsit strand feelingje volt a bulinak, így a Deep and The Dudes szaxofonosának – Daan Prevoonak – nem volt más választása, mint, hogy zenésztársait hátrahagyva elvegyüljön az ejtőző közönség között, és remek szólót nyomjon egy asztal tetején. A holland banda tagjai kora délutántól késő estig szolgálatban voltak, ugyanis a szünetekben ők biztosították a mulatságot. Ez nem lehetett azért emberfeletti kihívás a rutinos öreg csókáknak, magam is többször láttam a tagokat más zenekaroknál vendégeskedni, és egyébként is nagyon ismerősnek tűntek. Liz Mandville kísérőiként, akkor még Blues Crowns néven láttam őket. Honlapjuk szerint új elemekkel keverik eddigi "mocskos, de édes" szvinges stílusukat, ezért változtattak nevet. Nekem egy kicsit lötyögős volt a műsor a sok andalító lassú számmal, de egy-egy dögösebb gitárszólóra vagy különösen a szaxofon hangjaira többször is felkaptam a fejem.
DEEP & THE DUDES - HOOKROCK 2012
KÖSZÖNET: wijnhaveneiland -nek
A délután hátralévő részében persze én is csak lötyögtem ide-oda vagy meditálást imitálva próbáltam kipihenni az utazás fáradalmait. Nem vártam csodát, mert Jim Suhlert, Hook Herrerát és Eric Sardinast is láttam előzőleg, sőt éppen ezért jöttem el ide. A belépődíj egyébként nem haladta meg egy klubkoncert átlagos látogatási díját, és Nicolien blues nővérnek köszönhetően még 2 euró engedményt is kaptam. Kaja, pia rendben volt, de például a toalettek helyzetét elég puritánul oldották meg: egyetlen konténert állítottak fel. A koedukációnak is megvolt az előnye: az ember lánya nem minden nap csaphatja rá a budiajtót Jim Suhlerre vagy Hook Herrerára, akik bárhol, bárkivel szívesen elbeszélgettek. A hangosítással akadtak problémák. Sajnos ez többször is megakasztotta a koncertek lendületét és idegessé tette a zenészeket.
Jim Suhler például a koncert végén úgy vágta oda a Telecastert, hogy csak úgy nyekkent. Ez a momentum nem keltett szimpátiát egy a közönség soraiban mellettem álló zenészben. Nekem tetszett a főállásban George Thorogood bandájában gitározó texasi műsora. Főképp, hogy a Tijuana Bible cédén is megjelent Rory számot az 'I Could've Had Religion"-t is eljátszották, mégpedig Hook Herrera remek szájharmonika kíséretével. A számomra legemlékezetesebb percek éppen a két ezeréves cimbi együttműködéséből adódtak. Hook Herrera , aki hagyományosan a holland Coup de Grace tagjaival lépett színpadra, visszahívta Jim Suhlert. A két amerikai szelíden a háttérből támogatta a hollandok ifjú titánját, aztán persze ők is jól odatették magukat. Sjors Nederlof frenetikus sikert aratott, legalábbis holland barátaim körében. Nem tudom miért, de nekem most nem hatolt el teljesen a szívemig. 2010 legjobb holland gitárosa, aki 2011-ben másik zenekarával a King Mo-val a legjobb blues bandának járó díjat is begyűjtötte, nekem úgy tűnt minden tudását egyszerre akarja megcsillogtatni, egymásra pakolva a különböző panelokat, de végeredményben mintha minden számban ugyanazt a szólót nyomná. Ezzel a nézetemmel a helyszínen is sikerült egy jó kis vitát generálnom. Kövezzen meg bárki, ha a kiragadott videóról más jönne le. A jam végülis élvezetes volt, de egy végtelenbe nyúló lassú blues alatt hátrasomfordáltam a sátor végébe. Hiba volt. Zárásként Hook Herrera ragadott gitárt. A "Mona" energiája szinte felemelte a közben teljesen megtelt sátor tetejét.
HOOK HERRERA & COUP DE GRACE FEAT. JIM SUHLER - HOOKROCK 2012
KÖSZÖNET: wijnhaveneiland -nek
A fesztivál sztárja, Eric Sardinas is hangosítási problémákkal küzdött a buli elején, de aztán minden rendben volt. Őt utoljára egy kis klubban láttam, nagy szakállal, egy különleges bulin. Az akkori felejthetetlen élmény után, úgy gondoltam ez a fajta zene mégis jobban érvényesül egy nagyobb színpadon. Már hallom is a háttérben huhogók hangját, mit lehet kezdeni két rezonátoros gitárral meg egy reszelős hanggal? Pont azt kaptam, amit vártam. 1000 fokon izzó energiát egy perc lazítás nélkül, jó kis húzásokat és kaparászásokat a fémtestű gitárok nyakán és testén, szuggesztív előadásmódot. Mielőtt elfelejteném, nagyon tetszett, mind a Monkey Beat , mind a Big Motor ritmus szekciója. Kiváltképp a basszerek voltak aktív részesei a shownak. Ja, és az "As The Crow Flies"-t. Már azt is látom magam előtt, ahogy egyik blues barátom csóválja a fejét: neked mindenről Rory jut eszedbe? Húúú, mekkora lett volna, ha zárásként Jim Suhler, Hook Herrera és Eric Sardinas közösen előad valamit az ír gitárhős repertoárjából. Ez a gondolat persze csak az én fejemben cirkulált, sajnos nem volt semmilyen reális alapja. Így a csoda elmaradt számomra, de igazat kell adnom Woutnak, tényleg nagyon jó bulik vannak Belgiumban is.
ERIC SARDINAS & BIG MOTOR - HOOKROCK 2012
KÖSZÖNET: schraboelle -nek
Millió köszönet Nicoliennak és Woutnak, hogy befogadtak éjszakára Blues Cruiser névre hallgató lakókocsijukba és másnap reggel is jól tűrték sürgetésemet, hogy induljunk már az eindhoveni reptérre. Segítségük nélkül nem fedezhettem volna fel egy újabb színfoltot az európai blues élet forgószínpadán.
Képek:
