Hírek/News*
Intro*
Bands*
Photos*
Archiv*
Links*
Rory*
Burney
Utazásomhoz ismét a EuroLines rotterdami járatát választottam. Az út hosszú volt, de legalább leküzdöttem valamennyit krónikus alváshiányomból. Egy bő óra vonattal Goes - ig, onnan 20 perc buszozás az ismerős vidéken, és 27 órával az indulás után ott álltam álmaim helyén. Kwadendamme, a kis zeelandi falu egyesek szerint a semmi közepe, de nekem és még vagy 1200 bluesrajongónak maga a mennyország. Ötödször járok itt, mindig elvarázsol. A fesztivál 2 napos, de a kocsma partyval és a templomi koncerttel akár 4 naposra is bővíthető.
Csütörtök estére már félig megtelt lakókocsikkal és sátrakkal a sportpálya környéke, az ingyenes kemping és a nyárfákkal szegélyezett úton megközelíthető ’t Kwedammertje mini camping is. Innen - onnan ismerősök kurjongattak. Jólesett, hogy kissé rozzant lakókocsimat Marjan és Nico már a szokott helyre készítette. Holland barátaim mesélték, tavaly ők is szerették volna megkaparintani a lepukkadt, öreg csotrogányt, de közölték velük, hogy ez a "special guest"-nek van fenntartva. Azért nagyon nem neheztelhettek, mert rögtön megkínáltak egy sörrel. Nagylelkű nép a holland.
A kocsmában már zajlott az élet mire átsétáltam a hangulatos utcákon. Nem is gondolná az ember, egy ilyen kis helyen milyen igényes a helyi műintézmény.
A Cafe's Landswelvaren színpada ezúttal a kölni The Juke Joint Pimps –t fogadta. A két "útszéli csehóból érkezett strici" meglepően kedvesnek bizonyult: mikor holland barátaim a buli előtt a színpad elé tuszkoltak egy közös fotóra, a kezembe nyomtak egy gitárt. Hiába pironkodtam, ez azért túlzás, mert egyáltalán nem tudok gitározni, Mighty Mike odavetette: na és, ki tud?
T-Man például. A duó gitárosa érzésem szerint sokkal többet tud, mint amennyit a leegyszerűsített formáció lehetősége megenged neki. Első alkalommal léptek fel itt, és ha jól értettem, az irányító Mighty Mike először engedte meg T-Man-nak, hogy helyet foglaljon gitárjával a speciális dobszerkón. Nem tévesztettem el a ragozást, az öreg motorral keresztezett ritmushangszer, úgy tűnt a "one man band" Mighty Mike privilégiuma. Szinte vártam mikor recsegteti meg a kipufogót, de inkább újabb és újabb hangszereket húzott elő. Egyszerre dobolt, herflizett, kaparászott a "gazdasági válság miatt beújított" mosódeszkán, lélegzetvétel helyett meg énekelt, vagy történeteket mesélt.
T-Man meg csak cserélgette a gitárjait, de egyesek szerint mindig ugyanazt játszotta, látványelemként fejét billegetve. Áááá, a korábban hazatérőknek nem volt igazuk: jókat slide-ozott, és még jobban belehúzott volna, ha az őrült papnak beöltözött Mighty Mike nem utasítja rendre egy szemvillantással.
A szentek helyett a Pimps masírozott végig a 3 szettes programon, melyet a szokatlanul hosszú szünetekben alakítottak ki. Talán nem is baj, hogy kicsit egysíkú volt a zene, mert mindig történt valami a színpadon. A közönség hölgytagjait elkápráztatták a csillogó kosztümök és az óriási halálfejekkel díszített láncok. Ketten nem bírták megállni, berontottak a színpadra és felpattantak a motorra Mighty Mike mögé. Hajnali fél kettőre a "Can't Be Satisfied" -dal, és a cédé címéül szolgáló "Boogie The House Down" -nal igazi juke jointtá amortizáltuk a kocsmát.
Nem mondhatnám, hogy a The Juke Joint Pimps elkényeztetett volna minket bonyolult ritmusokkal, de olyan volt, ahogy a matricán ígérték: vad, nyers, hangos. Nekem tetszett, vidáman bandukoltam a sötétben a kemping felé ...
Képek:
01 KWADENDAMME
