Hírek/News*
Intro*
Bands*
Photos*
Archiv*
Links*
Rory*
Burney
Amikor a német - holland határon reggel kinyitottam a szemem hasonló kép fogadott, mint amikor elindultam Budapestről - szürkeség, hófúvás. Kicsit aggódni kezdtem, de a hóban vidáman kerekező hollandusok láttán úgy döntöttem, akár hóekével is de mindenképp ott leszek Leeuwardenben a 8. Rory Gallagher Tribute Fesztiválon.
Egy órácskára megálltam az ébredező Amszterdamban. A Centraal pályaudvar környéke pont úgy fel van dúlva, mint a Keleti pu. Biciklihegyek a hóban - a parkolni tilos tábla alatt. Vendéglátóim szerint a hollandokra jellemző, hogy előszeretettel csinálják amit nem szabad. Szerencsére kevés dolgot korlátoznak, talán csak a szigorú környezetvédelmi előírásokat veszik komolyan.
Naarden kb. 20 km-re fekszik Amszterdamtól. Itt él "bluesbéli lelki társam" - Burney és családja. A légi felvételeken nagyon jól mutató régi városrészen csak áthajtottunk, aztán belevetettük magunkat a blues, a sör, és a barátság élvezetébe. Délután Burney elvitt kedvenc helyére a "de Noot" - ba.
Az este családi körben telt. Nagyon jól éreztem magam. Burney folyamatosan az időjárásjelentést bújta, mert félt, hogy a kedvezőtlen idő miatt, kevesen lesznek Rory Gallagher (1948. március 02. - 1995. június 14.) emlékére rendezett fesztiválon. Szerencsére az időjárás megkegyelmezett, így a család ifjabb tagjával - Brammel - és két vérbeli Rory rajongóval - Cor és Leo - kiegészülve útra keltünk. Leeuwarden északon, Friesland tartományban van. Nekem nem tűnt volna fel, de vendéglátóim epés megjegyzései szerint, "ha Frieslandbe készülsz, vigyél magaddal útlevelet" - külön provincia, saját nyelvvel, érdekes szokásokkal. Legjobban talán az a hosszú gát jellemzi a különállást, amelynek az egyik oldalán sós, a másik oldalán édes víz hullámzik.
Városnézésre nem pazaroltuk az időt, egyenesen a Schaaf-hoz mentünk, ami Burney szerint egy kiváló koncertterem. 19 órakor hajszál pontosan elkezdődött a buli. A fesztivált a hazai Signals nyitotta. Talán nem sértem meg nagyon vendéglátóimat, de kb. negyven perc után nekem már elég volt belőlük, ehhez képest egy óra húsz perces bulit adtak. Bram szerint jó kis bemelegítés volt igényes gitárszólókkal. Nekem az volt a benyomásom, hogy egy alkalmi formációt látok, és ebben Cor is megerősített: Frank van Pardo legalább 8 bandában énekel. Kevésbé ütős számokat választottak, de a végére beesett a "Shadow Play" és a "What's Going On", amit egyébként az összes banda eljátszott a saját stílusában. Frank kitűnő herflisnek bizonyult. Talán egy másik alkalommal én is türelmesebb leszek. Most egy kicsit hiányzott belőlük a lélek.
A holland blues életre pontosan ugyanaz jellemző, mint Magyarországon: szinte mindenki játszik mindenkivel.A szünet azzal telt el, hogy Burney és Cor - "The Chief" - egymással szinte versengve hurcolt magával mindenfelé. Ragaszkodtak ahhoz, hogy az összes zenésszel lefényképezhessenek, és minden relíkviát begyűjtsenek nekem. Rendkívül jól esett, hogy a közönség köreiben tartózkodó ex-Laundromat tagok - Danny Vlaspoel és Joeke Wouda - nemcsak emlékeztek a tavalyi kwadendammi kiruccanásomra, de óriási szeretettel fogadtak. Nem voltak túl jó bőrben, látszott, hogy még nem heverték ki a Laundromat feloszlását. Talán egyszer mégis sikerül pótolniuk Rob Heijne elvesztését, akit éppen Julian Sas szipkázott el. (Rob az idén Pakson nyomta az "I take that what I want"-t és a "Bullfrog Blues"-t).
Örömmel fedeztem fel Barry Barnest az angol Sinnerboy énekesét, akit viszont éppen a legutóbbi bulin találtam kicsit fáradtnak. Most viszont kicsattant az életerőtől, és ő is roppant készségesen válaszolt a kérdéseimre. Egyáltalán az egész rendezvény inkább hasonlított egy baráti happeningre, ahol mellesleg koncert is van. Elmosódtak a határok a zenészek és a közönség között, sőt a menedzser is éppen úgy tombolt az első sorban, mint a többi rajongó.
A második fellépő a Remember Rory Németországból ruccant át. Róluk valóban azt tartják, hogy Rory lelke bennük van. Igen. Együtt volt erő és érzékenység. Peter Knott - gitár, ének, mandolin, Stefan Kugler - bass és Anselm Gayler - dobok - játékának minden percéből sugárzott, hogy nem pusztán a koncert kedvéért "produkálják" magukat, életük minden percét kitölti Rory emlékének ápolása. Nagy örömömre több kedvencemet is elnyomtak. "Last Of The Independents" - kellő sodrással, dobszólóval. De az akusztikus rész is jól sikerült - "Million Miles Away, I Fall Apart" - szépen szóltak. Autentikus ír levegő Németországból.
20$ Bill és Sabine oldalán szinte mindent meg lehet találni. Sőt már elérhető az első klip is a buliról, de ez egyáltalán nem pótolja azt a családias hangulatot, ami egy ilyen koncerten érezhető. Fantasztikus, hogy a különböző országokból összesereglett Rory hívők mennyire kijönnek egymással.
Én meglehetősen újonc vagyok a Rory fanok családjában, bár a kör most is bővült néhány bátyóval, nővérrel. Amikor szinte az utolsó pillanatban döntöttem, hogy megyek, leginkább az járt a fejemben, hogy újra láthatom Brian Tamblinget.
Ez a halk szavú, félszeg fiatal srác csak megjelent a teremben, és tudtam, hogy lelki társam - Burney - ugyanazt érzi, amit én: valami meghatározhatatlan bizsergést, megmagyarázhatatlan, misztikus erőt, tiszteletet a szőke hajú ifjonc iránt. Brianről továbbra is alig érhető el információ. Előző bandája a Stagestruck szintén feloszlott, illetve a hírek szerint ő akart tovább lépni. Leeuwardenbe is egyedül érkezett. A szóló koncert sajnos nem tartott túl hosszú ideig, de Brian egy szál magában is fantasztikus volt, ahogy többnyire lehunyt szemmel énekelt. Hátborzongatóan szólt az "Out On The Western Plain" - Jesse Jamesről, Buffalo Billről. Talán nyárra Brian új társakkal szövetkezik, de ha nem akkor is nagyon figyelemreméltó. Kicsit bántott, hogy az egyébként korrekt és jókedvű holland közönség hátsó soraiból nem voltak képesek az akusztikus bulit csendben végighallgatni. Igaz ilyet Magyarországon is tapasztaltam nem egyszer. Mindent a maga idejében... Aki teheti, nézze meg ezt a Corkból érkezett angyalt, akit talán maga Rory küldött a felhőkből.
A tombolásra az utolsó banda a Brute Force & Ignorance adott nem kevés okot. Ez a trió is Németországból érkezett. Nem találtam meg a honlapjukat, pedig ők sem most kezdték, és a plakátok szerint az idén is kedvelt vendégei lesznek az írországi fesztiváloknak. Így hát kénytelen vagyok saját benyomásaimra támaszkodni. Akár egy szóval is elintézhetném: brutálisak - nevükhöz illően. Csak semmi finomkodás, iszonyú hangerő. Ők Rory sokszínűségéből ezt a formát választották. Pörgés 1000 fokon. Atom állat. Barry Barnes-szal kiegészülve a "Messin With The Kid" és a "Shinkicker" akkorát ütött, hogy először azt hittem a hangerőtől szállt el a fényképezőgépem. Három egyenrangú, harcos, lázadó, üvöltő fazon egy negyedik őrülttel kiegészülve. Nemcsak döngettek, mint állat, a show-t is folyamatosan nyomták, sőt a közönséget is bevonták. Rory híres Fenderjének egy-két nem kevésbé jól felépített másolatát benyújtották a közönség első soraiba, pengethetett rajta aki akart. Ők is eljátszották a kötelezőket. "What's Going On" - mi folyik itt? gondolhatta volna, aki csak úgy betévedt volna a terembe. A basszer figura külön alakítása nagyon tetszett. Ameddig a madzag engedte elhúzott a dobos háta mögé. Bődületes dob-bassz bemutató vette kezdetét. Hermantól tudtam, hogy csak éjfélig szabad játszani, de én fél egykor mikor a rendezőség többszöri kísérlet után végre leparancsolta őket a színpadról, annyira belendültem, hogy semmi kedvem nem volt kimenni a hidegbe, és hazaautókázni a mintegy 180 km -t.
Bram kérdésére nehezen tudtam válaszolni, hogy ki tetszett a legjobban. A maga nemében mindenki nagyon jó volt, és szívesen maradtam volna még. Cor és Leo, akik azért jócskán eláztak azonnal testvérükké fogadtak, amikor biztosítottam őket, hogy még csak most jött el a "drinking time" ideje, és ezt a feelinget akár Pakson is átélhetik. Ők úgy döntöttek másnap is Rory tribute napot tartanak Beverwijkben. Ezt nagyon irigyeltem tőlük, de arra kértem vendéglátómat vigyen el inkább most délre ... Az eindhoveni Julian Sas koncert beszámolója itt ...
BRUTE FORCE & IGNORANCE KÖSZÖNET: divinduck -nak
Képek:
