Hírek/News*
Intro*
Bands*
Photos*
Archiv*
Links*
Rory*
Burney
"Always on the road" - így hangzik a holland-magyar blues kapcsolat első számú jelmondata. Szegény Burney barátom nem sokat aludt a hajnalba nyúló szombati leeuwardeni koncert után, és legalább százszor megkérdezte, hogy biztosan Eindhovenbe akarok-e menni?
Tántoríthatatlan és könyörületlen voltam. Fontolóra vettem, ha ő nem akar jönni, akkor legfeljebb "Highway Rosie"-ból visszavedlek "Railroad Rosie" -vá, ahogy drága "keresztapám" - akinek tulajdonképpen az egész ismeretséget köszönhetem - elnevezett.
A végső érv az volt, hogy nem tehetjük meg Johannal - aki a hetek óta "sold out"-nak hirdetett koncertre valahogy mégis szerzett jegyet - hogy nem megyünk el. A 120 km-es úton aztán kaptunk, hóesést, jeget, esőt, viharos szelet, szikrázó napsütést, éjjel pedig úgy dörgött-villámlott, mint nyáron.
Eindhoven Hollandia déli részén terpeszkedő iparváros. Az autópályáról lehajtva, hihetetlenül hangzik, de az utak kb. olyan állapotban vannak, mint Magyarországon. A Café Wilhelminát szinte elsőre megtaláltuk, és parkolni is tudtunk a közelben. Ez végre feldobta Burneyt, mert ő inkább igazi lokálpatrióta, és látszólag nem igen bízott abban, hogy a sokak által a legjobbnak ítélt brabanti klubban valóban fergeteges hangulat lesz. Rövid ismertetést tartott arról is, hogyan viselkedik a közönség Hollandia egyes tartományaiban. Én ebből csak jót tapasztaltam eddig.
Szerencsére rendben voltak a jegyek, így már a beszerelést is végig követhettük. Mndhatom már a soundcheck is nagyon izgalmasnak bizonyult. Julian Sas Mr. Boogiemachine helyett Rob Heijnét szemelte ki a dobok mögé. Amilyen nagy törés volt ez a Laundromatnak, akkora nyereség a Julian Sas Bandnek. Mr. Boogiemachine sem véletlenül érdemelte ki a nevét, de Robot csak így emlegetik: "The Animal" - "Az Állat"! Van benne valami! :) Engem leginkább egy gyönyörű, nemes paripára emlékeztetett, ahogy a beállás után, már alig bírta türtőztetni magát. Hosszú combjain verte a ritmust. Igazat adtam Burney lányának - Sannének - hogy szédítő a pasi, és egy pillanatra sem hervad le a már-már eufórikus mosoly az arcáról, amivel aztán másokat is könnyedén extázisba hoz. Hmmm, talán a koncert után személyesen nekem szánt dobverő újra idecsalogatja Magyarországra őket. Nem akarom kritizálni a paksi szervezőket, de a koncert előtt Julian Sas és Tenny Tahamata is elmondta, hogy mennyire jól érezték magukat Pakson, és rendkívül csalódottak, hogy idén nem kaptak meghívást. Annál is inkább, mert a trióra fogyatkozott banda sokkal erőteljesebb, hihetetlenül vibrál körülöttük a levegő. Ezt tanúsíthatom. Miután Burney itt is bemutatott egy csomó embernek, rendkívüli érdeklődés mutatkozott Magyarország iránt, de az egész "sasfészek" persze leginkább kedvence miatt kelne útra.
Még majdnem egy óra volt hátra a 17 órás kezdésig, de már egy gombostűt sem lehetett leejteni a Wilhelminában. Nehéz megsaccolni hányan férhetnek, be, kb. 300-400-an. Burney persze kiadta az újabb jelszót: "Always in the front row" - így hát engedelmesen ücsörögtem a színpad szélén, pedig a franc majdnem megevett egy újabb finom sörért. Bölcs barátom elvei szerint egy koncerten a zene a lényeg nem az ivászat. Ismét jól tettem, hogy rá hallgattam: a Julian Sas Band nem szarozott: negyed órával a meghirdetett időpont előtt kezdtek, ha már úgyis mindenki ott volt.
"Home Feeling" volt az első szám, és szinte az első pillanatban felrobbant a közönség. Egy órát játszottak teljes erőbedobással. Kristály tisztán szólt minden, energikusan mégis csengőn-bongón. Burney előzékenyen maga elé engedett, így kb. 20 centire voltam Tenny Tahamatától, akit egy idő után nagyon zavart a villogó vaku, viszont minden egyes hangot hallottam a játékából a kontrollból. Elámultam miket képes véghezvinni a basszusgitáron, anélkül, hogy egy percre is előretolná magát a szólógitárral szemben. A szünet után is egymás után jöttek a boogie-k, Julian Sas is nagyon jó kedvében volt, sztorikat mesélt, egy dal erejéig ő is megemlékezett Roryról. A befejező "Hey Joe" után persze senki nem mozdult, frenetikus volt a siker.
Hazafelé a kocsiban nagyon sokáig meg sem tudtam szólalni, annyira az élmény hatása alatt voltam. Burney, aki már több mint 50 Julian Sas koncertet látott azt mondta, hogy ez a buli mindenképpen ott van az ő top 5 listáján is. "The right people on the right place in the right time" avagy csoda délután 5-kor.
Képek: JULIAN SAS BAND
