Hírek/News*
Intro*
Bands*
Photos*
Archiv*
Links*
Rory*
Burney
Csak jöttek és jöttek az emberek, rengeteg barát, ismerős. A Café de Zon csordultig megtelt, néha alig lehetett közlekedni a tömegben. Még mindig nem értem: az emberek nagy része előre megfontolt szándékkal, visszaesőként, ipari mennyiségű, hideg és friss sört szállított a terem egyik végéből a másikba, mégsem kígyóztak sorok a bárpultnál.
RikiRock nyitotta a bulit. Kissé átalakította az előző esti setlistet, de mindenképpen megállta a helyét a nagyobb színpadon is. Jó kis energikus buli volt, hasonló szenvedéllyel, mint előtte. Rikit nagyon barátságosan fogadta a holland közönség, és megint nagy tapsot kapott Roberto Rino Rinoldi dobszólója is. Riki viszonozta a barátságot, szívesen dedikált akár egy törött lábat fedő gipszcsizmát is, és arról sem felejtkezett meg, hogy kinek ígérte az előző esti setlistet. Nem is kellett kérnem. Jó lenne viszontlátni Ballyshannonban , de a letölthető program legújabb változata szerint, hiányozni fog.
Talán sokan meglepődtek, mikor a tömegben felfedeztek egy ősz hajú úriembert. Néhányan a zenészek közül sem tudták, hogy kit fog takarni a "Special Guest from Ireland" titulus. Tavaly Ballyshannonban izgalommal lestem holland barátaimmal, hogy Paul milyen fesztelenül beszélget Donal Gallagherrel. Most inkább a kíváncsiság lett úrrá rajtam: vajon tényleg eljön-e, emelve a fesztivál rangját. És tényleg eljött. Donal ugyan megosztó személyiség, van aki neheztel rá Rory hagyatékának kezelése okán, de még a szervezők hangja is elcsuklott, mikor a színpadra szólították és átadtak neki egy kis bronzszobrot, Ed van de Kleut alkotását. Sajnos nem láttam közelről a gitárt formázó tárgyat, de valamiért a "Pistol Slapper Blues" kúszott be az agyamba, és ezt kezdtem magamban dúdolni ...
Donal Gallagher láthatóan meghatódott. Minden bizonnyal sokadszor vesz részt testvére emlékének szentelt ünnepségen, mégis természetesen beszélt. Mi mást is mondhatott volna, üdvözölte a Rory rajongók nagy családját, és valóban úgy tűnt a teremben írek, angolok, olaszok, hollandok, németek és a mi kétszemélyes magyar különítményünk jó testvérként szereti egymást, de mindenek előtt Rory Gallaghert. Jó magyar szokás szerint lehet fikázni az elérzékenyülést, de 400 - 500 ember boldog - szomorkás mosolya igazán felemelő. Boldog, mert így együtt vagyunk, szomorú, hogy ő már – legalábbis fizikai valóságában nem lehet velünk.
A hazai színeket a Bullfrog Taste Express képviselte. Wilko van Beek énekes - gitárost jócskán éri kritika, hogy túl sok showt nyomat, jobban tenné, ha inkább a zenére koncentrálna. Egyesek szerint sokkal jobb, őt csak hallani, mint látni is. Talán így van. Másfél éve már láttam őket, akkor én is kicsit túlzónak találtam a gyakran hevesen gesztikuláló balkezes gitárost . Mára elfogadtam, ő egy ilyen típus. Tetszett a buli, őrületes tempót diktáltak, de nagyon izgalmas volt az "As The Crow Flies" fél-akusztikus-fél elektronikus változata is. A ritmus szekció megint bika volt. Nico Groen dobosról Paul azt mondta, az egyik legjobb a szakmájában. Nekem kifejezetten tetszett, amikor saját hangszere után Wilko gitárjára is lecsapott néhányszor. "Feel So Good" volt a ráadás, naná, és Wilko úgy jött vissza, hogy a hajáról több liter vizet szórt szét a színpadra. Szívesen megnézem ismét ezt az energiabombát júniusban Corkban.
A fesztivál headlineréről, az Angliából érkezett Secret Agent –ről Eszternek előzőleg szó szerint ódákat zengtem. Most sem tehetek mást. Tony Edwards, (gitár, ének) Mark Whisler (basszusgitár), Tim Mason (dobok) mondhatni ortodox módon nyomják. Semmit nem tesznek erőszakosan hozzá Rory zenéjéhez, és semmit nem vesznek el belőle. És mégis: döbbenetes. Nagyon sok jó gitárost ismerek, aki saját egyéniségét is hozzáteszi a dalokhoz, ez is nagyon érdekes ... Tony Edwards (legalábbis látszólag) semmi ilyet nem tesz, bejön a színpadra, és Rory ott áll előttünk. Félelmetes. Az első perctől az utolsóig minden porcikájával olyan pozitív energiákat sugároz, az erőlködés legkisebb jele nélkül, ami egy percre sem hagyja lankadni a figyelmet. Fölösleges ragoznom: a Secret Agentet látni kell!!!! Véleményem szerint az egyik legjobb, ha nem a legjobb Rory tribute banda.
Tony Edwards önmagában is könnyedén el tud játszani akár egy 4 órás Rory programot is, de a koncert szépen átfolyt a jambe.
Először Frankie Pardo csatlakozott a "Calling Card"-ban, számtalan herflijével, majd a corki születésű, de jelenleg Hollandiában élő, még mindig szemtelenül fiatal Brian Tambling . A "felbérelhető, autentikus ír férfiember" (ahogy Brian polóján olvasható) és angol kollégája valszeg először állt egy színpadon, és nem érdekel, ha valaki az elfogultság bélyegét ragasztja rám, akkor is kijelentem: kettőjük "Ain't No Saint" előadása maga volt a csoda. Szerencsére sikerült pár pillanatot lefotóznom ahogyan inspirálták egymást, játékosan versengve, de mindent alárendelve Rory zenéjének. Ha ezért a 10 percért kellett volna csak elutaznom, már akkor is boldog lettem volna, de legjobban az boldogított, amikor lopva Eszter arcára néztem. Van jövő.
Brian Tamblinget Dan Vlaspoel váltotta a színpadon. Megint egy más karakterű gitáros. Tony és Dan pár szám erejéig játszottak együtt tavaly, de az izgalom semmit nem csökkent, majd Barry Barnes (Sinnerboy) mégis csak beszállt, és egy hihetetlenül dögös, öniróniával teli "Too Much Alcohol"-t tolt az arcunkba.
Itt kívánom megjegyezni, talán már sokadszor: mennyire más egy ilyen buli, mint itthon egy - egy tribute vagy fesztivál. Senki nem akar letaszítani senkit a színpadról, mert esetleg már az ő ideje ketyeg. A zenészek nagy többsége nem vonul be a backstage-be, figyelemmel követik mit csinál a másik, vagy éppen a közönség körében mulatoznak, úgymint bárki más. Mindenki beszélget mindenkivel, és egy - egy közös fotó erejéig szívesen áll mindenki a kamera elé, beleértve magát Donal Gallaghert is, aki szintén nem zárkózott elefántcsont toronyba. Itt válaszolnék egy emailben hozzám intézett kérdésre is: senki nem tülekszik semmiért, senki nem a hibát keresi a másik előadásában, viszont elképzelhetetlen, hogy a közönség ne adja meg tapssal a tiszteletet, egyszóval sokkal jobban figyelnek az emberek mind a produkcióra, mind egymásra.
Az utolsó percekre Wilko és Riki csatlakozott, aztán már csak az elégedett és boldog szervezők Jan és Paul csapdosták a tenyerüket a színpadon.
Részemről fergeteges este volt, mint mindig. Úgy láttam Eszter is boldog volt, talán érdemes lenne az ő véleményét is megismerni. Remélem nemcsak az előtérben rendezett vásáron beszerzett gyönyörű Rory fotó emlékezteti majd őt első Rory tribute fesztiváljára. Ahogy elnéztem legközelebb ő visz engem magával, és ez így van rendjén...
Burney barátomtól 5 (holland) percet kaptam arra, hogy elbúcsúzzam, ez magyar illetve az én időszámításom szerint legalább 15 perc, de még így sem volt könnyű búcsút inteni a számtalan barátnak ismerősnek, főképp, hogy egyesével kellett elmondanom, miért nem jövünk másnap megint a The Rose -ba ... Sajnálom, hogy a Secret Agent vasárnapi koncertjét kihagytuk, de az örök probléma ... már megint nem lehetünk egyszerre két helyen ... azért másnap, Eric Sardinas koncertjén sem maradtunk Rory nélkül ...
Végtelennek tűnt, ahogy vagy 70 km -t autóztunk mindenféle körgyűrűkön, ahol 35 éve még a tenger nyaldosta Hollandia partjait, aztán egy utolsó whisky Burneynél, majd élményektől zsongó fejjel zuhantunk az ágyba.
Hatalmas köszönet mindenkinek a zenéért, sörökért, szállásért, fuvarért, beszélgetésekért. Természetesen találkozunk a 12. Hollandiai Rory Gallagher Tribute fesztiválon, vagy tán még előbb is!
Az elkövetkezendő Rory tribute események plakátjai megtalálhatók a RORY menüben. Ha valakinek kérdése van, netán csatalakozni akar, simán dobjon egy mailt. Továbbá várom azon hasonszőrűek jelentkezését, akiknek konkrét ötlete, elképzelése, kézzel fogható támogatása ott mocorog - hol, mikor, legyen az első magyarországi Rory Gallagher tribute fesztivál?
A 11. Hollandiai Rory Gallagher Fesztivál prepartyjának beszámolója az 1. részben
A fesztivál cédékkel bőven illusztrált hangos beszámolóját meghallgathatjátok, letölthetitek a FIKSZ RÁDIÓ hangtárából. A műsorban Nemes Nagy Péter vendége lehettem.
File: Tomegkozeledes_20090317_(Rory_Gallagher_emlekfesztivalrol).mp3
Képek:
09 SECRET AGENT
10 RORY JAM
11 RORY FANS
